Fül-fejhallgatót be. Katt ide.
Első állomás választ.
Kedd este van, valahol 7 után jár
az idő. A Nap, hiába a korai tavasz már rég lent, a kék óráé most a főszerep.
Meghatározhatatlan színben úszik a horizont, kék, sárga, csipetnyi zöld adja a
gyönyörű összképet.
Kint a város fényei már izzanak, sárgává vált
minden utca, fényben úszik a Lánchíd, a Citadella, és a többi kiváltságos
látnivaló. Több ezren vannak az utakon, de ez már nem az 5 órai csúcs,
araszolás helyett kellemesen siklik a forgalom. Kit a család vár, más
legszívesebben ágyba zuhanna, van aki számára csak most indul az élet. Rengeteg
ember, millió gondolat, ezernyi feladat, folyamatos napvégi sóhaj.
Nyüzsög hát a város, de mint
mondtam ez más. Este Pest új arccal mutatkozik, élettel teli nagyváros, zsongó
központtal, sötét külső kerületi utcákkal, turistáktól hangos
látványosságokkal.
Fáradtan robotol a metró a
Népligetnél, hangosan tüsszent a busz az Oktogonon, lassan emelkedik a Sikló a
várba. A Bem rakpart lassan kiürül, a kivezető utakon hömpölyög a forgalom, sok
közlekedési lámpa befejezi szolgálatát mára, sárga villogással megy
szabadságra.
A Margit hídon messziről
hallhatóan morajlik a villamos, mellettük a napi robotból kitörő emberek futják
le a napi távot, mások csak a kedvesükkel ülnek ki a partra, hisz az idő már
megengedi az efféle időtöltést. Meleg nincs ugyan, a vékony kabát alá befúj még
a hideg szellő, de a mínuszok ideje rég lejárt.
A Hősök terét két oldalról
méltóságteljesen ölelik múzeumok, a téren pedig minden irányba megy valaki,
gyalog vagy biciklivel, esetleg babakocsival, hisz belül sokadjára is jó érzés
átszelni a teret, felnézni a lovasokra, belebámulni az Andrássyba.
Lassan beindul az élet az
Erzsébet téren, a deszkások, bicósok már javában izzítanak, és egyre többen
ülnek ki egy sörrel a padokra. Hiába, a jó idő visszahozza a nyüzsgést
mindenhova.
Valahol a kilencben, a Nagyvárad
környékén megfáradt családanya igyekszik haza, kicsit feszülten fordul be egy
mellékutcába, szívéről hatalmas kő esik le, mikor azt kihaltnak látja. Sárgán
pislákol az házak közé kifeszített öreg lámpa, a szél néha belekap, így az
lágyan ringani kezd. Kellemetlen szag terjeng a levegőben, a rehabilitáció nem
mindenhova ért még el.
Kőbányán egy fiatal srác húzza
fel a kapucnit, csörgő hátizsákkal indul útra, a frissen szerzett kincsekkel,
pár festékszóróval. Az elsődleges célpont a vasúti töltés beton fala, késő
éjjel esetleg bepróbál egy vagont is, de egyre szigorúbban őrzik azokat, az
ifjú writter pedig még nem elég tapasztalt.
A Baross utca környékén fáradtan
dől hátra a székébe a parkolóőr. Nemrég tért vissza az őrjáratból, a tűzfalak
szegélyezte birodalmában minden rendben. Beteg neon lámpa fényénél szisszen a
sör, hidegen csúszik le az első korty. Kint üvegtörésre kapja fel a fejét, de ez
ott megszokott, így hamar legyint rá.
A Körúttól pár sarokra két idős
hölgy beszélget, évek óta egy háztömbben laknak, és az unokákkal mindig
történik valami izgalmas, így a bevásárlás után mindig jut idő a trécselésre.
Nem értik a modern ketyeréket, a szomszédba pedig nem rég költözött a
szomszédba egy segítőkész fiatal pár. Kicsit visszaidézik a gyorsan elsuhanó
fiatalságukat.
Taxihullám hömpölyög Ferihegyen,
béka honol a Vekerle egyforma utcáin.
Mérgező kormot köp a busz
Újpesten, majd nehezen feszül neki a nyomvályúktól szegélyezett útnak. A kocsma
lassan megtelik a szokásos társasággal, jönnek az első körök, kezdődik a meccs.
Micsodagólsanyikámazanyádpicsájátadjálegysört.
Csepelen egy gépsor leáll, fáradt
munkások igyekeznek ki az üzemből, átadva a helyüket az éjszakai műszaknak.
Morajló méhkas az ipari telep, amire monstrumként mered rá a paneldzsungel.
Pesterzsébeten füstölő kerékkel
rajtol egy Civic, a kékben úszó beltérben az önjelölt versenyző szeme mereven
figyeli a fordulatszámmérőt, a motor iszonyatos ordítás közepette eléri a
nyolcezredik fordulatot. Kuplung rúg, váltó ránt, kuplung vissza, gáz a padlón.
Az autó beleszáguld a semmibe, távoldó morajlását csak a sarkon posztoló jard
szirénája töri meg.
Fent budán csend van. A
méregdrága villák árnyékában tér haza a családapa. Meredek kaptatókat mászik
meg az autó, a némaságot pedig a garázsajtó emelkedése töri meg. Messzebb a
panoráma fenséges, távol a nyüzsgés, a város hangja összeolvad egy tompa
morajlássá. Monoton izzik fel a jelzőlámpa a Széchenyi-hegyi torony tetején.
Onnan nézve elérhetetlennek tűnik a város, az élettel teli lüktetés, a szél borzolta
lombokon túl nincs is más hangforrás. A kék ég feketére vált, az este
menetrendszerűen megérkezett.
