Munkálatok vannak...

... kérem. Belekezdtem egy film forgatásába, a dolog azonban rendhagyó. Egy helyszín, nulla színész. Ködös a dolog, de többet majd szép lassan kiszivárogtatok. 

Gyökérkezelés

Olcsó poénból, gagyi szójátékokból nincs hiány egy átlagos, kissé erőltetett posztban, cikkben, és a többiben. Ilyenkor az író próbál kisajtolni valamit csöpp kis agyából, mert a célja nem más, mint minél kellemesebb olvasási élményt nyújtani a véletlenül odatévedt érdeklődőnek. Olyan mintha a csodaszarvast Elmer Fudd barátunk próbálná meg elejteni. Van rá esély, de valljuk be, csekély. 

389 karakter (szóközzel) után azonban még mindig nem derült fény arra, miről is akarok hadoválni. Hahaha. A Roots-ról. Pontosabban a The Roots nevű zenekarról. Még pontosabban a The Legendary Roots Crew-ról. Nem fogok karriertörténettel ostromolni senkit, egy 26 éve aktív, legendás hip hop formációról van szó. A Philadelphiai gyökerekkel bíró gyökerek (szóvicc no.2) mára lassan brandé növik ki magukat, zenéjük pedig olyat ad, amit kevesen manapság. Élő hangszerek, végtelenül igényes dalok, minden ami kell. Tavaly határoztam el, hogy összegyűjtöm az összes albumukat, eleinte cédén, majd egy nagyobbat gondolva vinyl-en. Távolról sem lehet összehasonlítani egy fényes kis korongot egy nagy, fekete, barázdás lemezzel. Az első darab mégis több mint fél évvel később érkezett meg, cserébe az a dupla korongos Game Theory volt. Múlt héten kissé elkeseredetten tértem be a Deep-be, az egyik legjobb hazai lemezboltba. 

Elkeseredettségem oka az azt megelőző fél órás turkálás volt egy konkurenciának nem nevezhető record shopban. Volt ott minden, Hendrix, Stones, ám a legújabb, lenézett darabok disco lemezek voltak. Papashop ha úgy tetszik, ami nem rossz, de ezek nagy részét bármelyik háztartásban fel lehet lelni (najó nem).
Érthető is, hisz itthon a DJ-ken kívül kevesen hallgattak anno amerikai hip hop lemezeket. Ezért jó a Deep. Na ott minden van. 

Tekintélyes fakkok között órákat lehet böngészni. Nekem a 20. lemez után állt meg a szívem. Ott volt. Ott volt egy Roots, ráadásul az, amelyikbe anno beleszerettem, amit "rongyosra" hallgattam mp3-ban(legálisan vett ofkorsz). Bontatlan csomagolásban, karcoktól mentesen, gyönyörűen. Boldogság a köb köbének a köbén. Tuti van erre szakszerű matematikai meghatározás amúgy.

ENA / Nikon One - Smoke from the dark side

Október végén, egy este a Katona József Színházban forgattam. Az apropó nem akármi volt: Nikon One festett egy elég rendhagyó méretű vászonra, én pedig az Everybody Needs Art filmeseként rögzíttettem az eseményeket. Ez született belőle. Laci jó arc, miután végzett váltottunk pár szót, pár nappal ezelőtt pedig kiagyaltunk egyet s mást.Fogtok még hallani erről tőlem (is), nem kevés terv született. Addig is itt az a bizonyos mozgókép. Lájkolni, megosztani ér.

Mámegin

Kezdjük az elején. Tárhelyet váltottam, ezt nehéz lenne nem észrevenni. Ennek oka teljesen egyszerű, ez menő. Nem mint egy Iphone, hanem itt vannak színek, van mindenféle lehetőség, lehet stílust adni a szövegkörnyezetnek. Mindezt természetesen az előző oldalon is meg lehetett tenni, csak én nem jöttem rá hogyan. A lényeg az, hogy végre van valami új. Rendszeresebb hangadást tervezek, képek, videók, néha napján írások formájában. Vagányság a köbön.

Viszont mámegin az van, hogy nincs semmiféle történés az írott szövegek terén. Mámegin sz*rtam arra, hogy pötyögjek bármit is. Mámegin meglepett, hogy még ezzel együtt is van, aki mégis errefelé veszi az irányt (az író itt még az előző weboldalra céloz, hisz ez még egy friss, és menőbb oldal lesz, de ennek még idő kell, na mindegy), mert feltehetően érdekli mi a helyzet itt. Köszi neki, komolyan. Az mondjuk baj ugyan, hogy sajnos egy szám karakteren kívül semmi információt nem kapok a látogatóról, így aki itt jár, és olvassa e sorokat, írja fel a nevét egy papírra, és hozza el nekem. Ha esetleg lusta, elég ha csak eljön, hisz a papír amúgy is értelmetlen, és pazarló. Ez már a blog fénykorában (mikor volt naponta legalább egy olvasó) is nagyon zavar, sőt, néha kétszámjegyű ember rengeteg is ide tévedt. Fasza volt, na. 
Most, hónapokkal később sok minden változott. Anno, az utolsó posztok még egy távoli, 13. kerületi, másfeledik emeleti kis szobából kerültek a nagyérdemű elé, például. Persze meggondolatlan dolog volt távolinak nevezni azt a helyet, hisz ha épp a szomszédban laksz, akkor speciel kurvaközel van, de ezzel most nem foglalkozom. Hozzám messzi van, és kész. 
Magam alatt pedig jelen esetben egy kilencedik kerületi, azonbelül egy Lenhossék utcai, harmadik emeleti, kb. 20 négyzetméteres szoba, észak keleti sarkának egyik asztalát értem. Ezen az asztalon van sok lom, és itt ülök jelenleg (19:57) én is. A fejhallgatóból épp egy jazz jam gyermeke duruzsol, játékos fúvósókkal, virgonc bőgővel, lágy alapot nyújtó zongorával. Kell ez, mostanában egyre gyakrabban. 

Ezen a helyen eddig az utóbbi 3 hónapomat töltöttem, szóval ha így nézzük, itt lakom. A pontos címet persze csak az tudhatja aki VIP, plusz az aki vendégségbe jön. Akit érdekel VIP tagságot szerezhet magának azzal, ha az alábbi nyomtatványt kinyomtatja, és elküldi nekem. 3-5 héten belül választ is kap. 

Kezdetnek ennyi, próbálok aktív lenni most először. Azt hiszem lesz miről beszámolni.